✘Rilakkuma!リラックマ!

Szépségem! A nővérem küldte nekem Japánból!*_*
Hatalmas Rilakkuma fan vagyok!>w< Imádom ezt a kis macit!♥^_^
Amint vége van a sulinak,besietek a szobámba,és mindent eldobva az ölembe kapom! Úgy érzem ez a laptop az ami engem mindig "visszavisz" japánba a szürke hétköznapokból! ^_^

✘

美しさ！私の姉が日本から送ってくれた！* _ *
私は大ファンですリラックマ > W < 私はこの小さなテディベアが大好きです 。 ♥^ _ ^
学校は部屋に急いで、超えていると、すべて私は私のラップでスローされるように！私はこのラッ プトップは、私は常に日常生活から、日本では "取り戻す"だ何だと思います！ ^ _ ^

✘Konichwa!こんにちは!

Sziasztok,"Konichiwa" Yume vagyok!
Egy éve tanulok Magyarországon, egy nagyon "elit" suliban. Személy szerint nekem már kezd egy kicsit elegem lenni belőle, mert nagyon szigorú. Mindig meg van határozva,hogy mit viseljünk a suliban (uniformist), mikor ehetünk, mikor léphetünk ki az épületből, hogyan viselkedjünk... egy valóságos börtön. Na jó ez hülyeség, a börtön talán még jobb is, mint ez!
Nagyon várom már,hogy végelegyen ennek a tanévnek, mert már szeretnék hazamenni. Kyotoba. Ismét japánban lenni, ha csak pár hónapot is... Nagyon hiányzik a családom, és az ottani barátaim! Ha rajtam múlna "Kalap-kabát", már itt se lennék. Nem arról van szó,hogy nem szeretem Magyarországot, csak az otthonomat még jobban. Igazából csak "nyelvtanulás" céljából vagyok itt. Anyukám,aki magyar ragaszkodott hozzá,hogy egy ideig tanuljak Magyarországon,és ismerjem meg a kultúrát stb... és főleg fejlesszem a beszédet. Vagyis dolgozzak a kiejtésemen, tanuljak meg "igaziból" magyarul beszélni. Szerintem ez úgy hülyeség,ahogy van, az anyukám "hagyománytisztelésével" együtt... De nincs mit tenni,és már amúgy is itt vagyok jó ideje... kibírom,már úgyis csak pár hónap van a nyáriszünetig!^_^
Addig is még "elállok" itt.^_^" Azért annak örülök,hogy az itteni barátaim mindig mindenben segítenek! Esküszöm,ha ők nem lennének itt mellettem,akkor nem tudom mit csinálnék...
Amióta csak itt vagyok a legjobb szórakozásom,a fanfic olvasás!^_^" Teljesen kocka lettem úgy érzem... De istenem! Ki az aki elkezd egyet olvasni, és abba tudja hagyni? Ha egyszer elkezded,akkor lehetetlen vele leállni! ^^ Hihihi!
Hát öhh, most hogy így a világra zúdítottam mindent picit jobban érzem magam!^_^"
Azt hiszem még nem mondtam el mindent magamról,szóval majd még írok "önmagamról"...^_^
(Amúgy vicc nélkül szerintetek nekem nem megy a magyar? Igaz a beszéd nehézkesebb,de én úgysem Magyarországon szeretnék majd "megöregedni"... szóval... ^^")

Puszi Yume

✘

こんにちは、私は夢だ！
ハンガリー、非常に"エリート"学校で勉強する年。彼らは非常に厳密であるため、個人的に、私はそれうんざりビットを取得する必要があります。常に我々の動作方法については、建物を終了するときは、食べることができる学校（制服）に何を着るか、指定されてい...実際の刑務所インチさて、これはこれよりも刑務所で愚かな、多分良いです！
私は本当に家に帰りたいので、この学年の終わりになりたい。京都。再び、日本でもほんの数ヶ月あればさ...私はそこで家族や友人を逃す！私は方法があった場合は、 "帽子·ジャケット、"私は前にここに来たことはありませんでした。それは私がハンガリーのようにないことではありませんが、私の家はさらに。実際に、私だけのためにここにいるよ"学習"。学ぶためにしばらくの間、ハンガリーにハンガリーを主張し、また、文化などを知っているかもしれません私の母、...そして特にスピーチを開発しています。発音と私の仕事、つまり、"本当に"ハンガリー語話せるように。私はそれが私のお母さんとの"伝統的に尊敬される上司のジュース"であるとして、それは愚かだと思う...しかし、そこには何の関係はありません、私はしばらくの間、すでにここにいます...スティックは、すでに夏休みの間に数ヶ月を持っている^ _ ^
ここでは "オフ立って"も、それまで。^ _ ^"私は、彼らが私の隣にここにいないならば、私はどうなるのかわかりませんが、私の友人がすべてであなたを助けるためにいつもここにいます！私は誓う、ことを嬉しく思い...
私は二次創作を読んだだけ最高のエンターテイメント、居ないので^ _ ^"フルフレーム...しかし、私は誰が読み始める一つであり、停止することができますか？いったん起動する私の神を感じ、それが彼を止めることは不可能です^ ^
もおお、私は世界にすべてを注いだ私は少し良い感じ^ _ ^"
私は私が自分自身についてのすべてを語っていないと思うので、私はまだ "自分"を書き込みます...^ _ ^
（音声はより困難ですが、とにかくですが、そうでなければ、ハンガリーに行っていないことを私に冗談？私はハンガリーにしたいし、 "歳をとる" ...そう...^ ^ "）

夢ちゅっ

10. rész.: "Rendben"

*Ruki*

- Nem jött el... Kerül engem. Nyilvánvaló. Elszúrtam. - mondtam Uruhának és Daphnenak.
- Ugyan... Biztos dolga akadt... - vigasztalt Uruha. Hallottunk egy sikítást, úgyhogy mindhárman kirohantunk az épület elé. Xénia feje egy hókupac alatt tűnt el, Maya pedig a hóban hemperegve ütögette a mellkasát. A fiú egyszer csak felugrott, és Xénia is kihúzta a fejét.
- Azt hiszed?! - vetette rá magát Mayára, rajtam pedig őrült féltékenység futott végig. Rosszul esett, hogy csak én szúrtam így el az ismerkedést.
- Azt hiszem! - söpörte rá a havat.
- Rosszul hiszed! lökte meg, így Maya elkezdett legurulni. Ez tetszett. De az már kicsit sem, hogy Xéniát is magával rántotta. Mit merészel? Ráfeküdt Xéniára?! Havat söpör az angyali arcába?! De ő nem hagyja magát. Átfordítja magukat, de még így is rosszul esik, hogy Maya helyén nem én fekszek. Hosszú ideig hemperegtek a hóban, végül hógolyók csapódtak. Aztán Maya felkiáltott.
- Feladom! Győztél! Kifulladtam! - Dobta el magát a hóban.
- Tudtam, hogy győzök és nem fogod bírni! - lihegett ő is, majd ledobta magát MELLÉ. Daphne felkacagott.
- Olyan édesek vagytok! Mint két nagyra nőtt gyerek! - nevetett a lány.
- Daphne! Ugrottak fel mindketten. Xénia átölelte Mayát, majd egy puszit nyomot az arcára. Azt hittem ott emészt fel a féltékenység. Mire észbe kaptam, Xé már Daph nyakában lógott, majd megölelte Uruhát is. Mosolyogva fordult felém és már tárta ölelésre a karjait, amikor Maya felkiáltott.
- Sakura!
- Igen? - fordult vissza Xénia.
- Sakura? - suttogta mindenki meglepve.
- Köszönöm, hogy nem fejeztél le!
- Én kössz, hogy meghallgattál! - mosolygott vissza.

*Xénia*

- Menjünk - indultam el a járdán, szinte táncolva. Boldog voltam, hiszen Mayában találtam egy igaz barátot... Daph megint Uruhához ment, így én gyorsan, mielőtt még Ruki felajánlkozna, szinte futottam haza.
- Xé! Xénia! Áll meg! - kiáltotta utánam Ruki. - Ezt meg kell beszélnünk! - igaza volt. Ha nem előbb, hát utóbb. Inkább gyorsan túlesünk rajta. Megálltam.
- Végre! - ért utol és fujta ki magát. - Szeretném tisztázni. Először megkérdezném. Mi van közted és Maya között?
- Ő a legjobb fiúbarátom. - feleltem őszintén.
- Értem. Miért hívott Sakurának?
- Mert a Xéniát nem bírja se kiejteni, sem megjegyezni. Ő választotta a nevet. - rántottam meg a vállam.
- Aha. Szóval én múltkor tényleg nem akartalak csak úgy letámadni... Hallottam Tomi történetét. Tényleg hasonlítunk, de én nem ő vagyok. Én nem csalnálak meg! Én...

- Ruki. - szóltam közbe. - ez már mind a múlté. Mindenkinek vannak őrült pillanatai. Nekem csak az van... Az is egy őrült pillanat volt... Túlléptünk rajta, ennyi volt. Tomimár a múltban is a múlté volt, megoldottam. Minden a múlté. Tiszta lap, rendeben?

*Ruki*

- Rendben. De... - mondtam, amikor már a nappaliban ültünk a kanapén.
- De? - fordult felém.
- Adj egy esélyt. Kérlek - hajoltam egészen közel az arcához. Már csak 10 centiméter... 9...6...3...2.
- Én... -kezdte. Először a szemembe nézett, majd az ajkamra aztán megint szem-száj, és még egyszer. - rendben. - mondta végül. Kicsit meglepett. Azt hittem, könyörögnöm kell majd, vagy legalább ellök... de nem. Talán mégis szeret. Rátapasztottam ajkaimat az övére. Nem ellenkezett, visszacsókolt. Lágy és isteni csók volt. Azt kívántam, bárcsak örökké tartana...

9. rész.: Eljegyzés

Már teljesen nyugodtan szálltam le a motorról és vettem le a bukósisakot. A friss levegőt magamba szívtam. Jól esett. Becsuktam a garázs ajtaját és besétáltam a bejárati ajtón. Látszólag nem nagyon vettek észre. Uruha és Daphne tovább nyalták-falták egymást...
- Legalább addig kiszállnátok egymás szájából, amíg átsétálok a nappalin? - hirtelen szétrebbentek.
- Mi csak... - kezdte volna a magyarázkodást Uruha.
- Tudom... Ti csak ellenőriztétek egymás manduláját... De most, hogy megvolt, engedjetek átkelni. - mondtam a végét már az ajtómból. Eldőltem az ágyon és gondolkodtam.
- Xénia, nem jössz a próbára? - kiabált Uruha.
- Menjetek csak, én majd utánatok megyek... - sóhajtottam.
- Rendben... - csukta be az ajtót Daphne.

1 óra múlva utánuk mentem. A bejáratnál egy ismerős arcot láttam.
- Nahát, Maya, ilyen későn? Csak nem megint menekülsz? - mosolyogtam rá. Az ő arcán is egy hatalmas vigyor terült el, amint meglátott.
- Oh! Nem, csak bent hagytam valamit... Múltkor nem árultad el a neved...
- Oh, tényleg. A nevem Xénia.
- Tessék?
- Xénia.
- Nem lehetne valami egyszerűbb?
- Mégis hogy szeretnél hívni?
- Sakura?
- Az nem cseresznyevirágot jelent?
- De. Gyönyörű, pont mint te. - mosolygott.
- Hát köszönöm. Akkor szólíts csak Sakurának.
- Szóval Sakura... Rukihoz jöttél?
- Hogy? Miért jöttem volna hozzá?
- Hát ő a vőlegényed, nem? - én úgy meglepődtem, hogy az állam a padlót csapkodta.
- Dehogyis! Ezt honnan veszed?
- Nem csak a lányok pletykásak...
- De mégis miből indult ki? - kérdeztem, miközben bementünk az ő próbatermébe.
- Múltkor Ruki ölében ültél a folyosón. Aztán láttak titeket az utcán csókolódzni, aztán pedig Rukit látták a házatoknál...
- Hé állj! Múltkor azért ültem az ölében, mert téged mentettelek, talán rémlik... És meg akart csókolni, de nem tette: Eltoltam. És talán ott járt a házunkban, de csak Uruhával jött... Egyáltalán honnan tudják, hogy hol lakom?
- El sem hiszed, mire képes a férfias erő... - erre csak a szemeim forgattam. Már kint ültünk az épület előtti kis padon.
- De ebből hogy lett eljegyzés?
- Láttalak titeket a parkban. Amikor Ruki letérdelt és egy gyűrűt húzott a ujjadra. És te a nyakába ugrottál.
- te pletykafészek, nem is jártam a parkban!
- Mi? - lepődött meg. - de... én láttam! - állt fel.
- Írass fel szemüveget! - vágtam hozzá egy hógolyót. Ő is visszavágott. Elkezdődött a háború.

- Azt hiszed? - kiabálta, miközben a hóban hemperegtünk. Mindketten a másikat akartuk megetetni hóval. Én a kabátja alá zúdítottam egy egész lavinát, amíg ő a hóba dugta a fejem.
- Azt hiszed? - vetettem rá magam.
- Azt hiszem! - túrta rám a havat.
- Akkor rosszul hiszed! - löktem rajta egyet, mire ő megindult lefelé a domboldalon. Csak egem is elkapott. Együtt szánkáztunk le. Láttam, hogy Maya megáll, én pedig mellé estem. Rám vetette magát és próbált hóval betakarni, de én fordítottam a helyzeten. És ez így ment még hosszú ideig...

8. rész.: Telefon

A telefonom vad zenélésbe kezdett.
- Aaaaaaaj! - nyögtem. Lenyomtam a zöld gombot. - Oláh! - szóltam bele.
- Szervusz kislányom!
- Oh, szia, anya. - erre hallom, ahogy borul kintről egy szék. Daphne őrült módjára robban be a szobámba és tapasztja fülét a telefonra. - Baj van? Miért hívtál ilyen hamar?
- Emlékszel arra a kedves fiúra, Tomira? - mindkettőnk arcára kiült a düh.
- Igen, persze, hogy emlékszem.
- Itt járt. - jelentette ki teljes nyugalommal.
- Mit csinált?! - sikítottunk mindketten.
- Oh, szervusz Daphne.
- Szia! - válaszolta barátnőm.
- És mit akart? - teszem fel a kérdést.
- Azt kérdezte, hogy nem tudom - e, hogy merre vagy...
- És mit mondtál neki?
- Azt, hogy elköltöztél, de a pontos címedet én sem tudom...
- Istennő vagy! - Válaszoltam. - Imádlak, de le kell tennem. Szia.
- Sziasztok! - letettem.

- Hogy meri odadugni a képét? - ordítottam.
- Mégis mit képzel magáról? - dühöngött ő is.
- hogy képzeli, hogy kíváncsi vagyok a képére!? - ordítottam még mindig, miközben vettem a kabátom.
- Gyűlölöm azt az embert!
- Addig ütném amíg mozog! - vágtam be magam után az ajtót, ügyet sem vetve a két vendégünkre. A lépcsőről szinte ledöntöttem a z éppen érkező Reitát, Kait és Aoit, akik döbbenten bámultak rám. Áttrappoltam a garázsba, felpattantam a motoromra, felkaptam a bukósisakomat és már száguldottam is. Erre volt most szükségem. A szél vadul tépte a hajamat, de jól esett. Száguldottam, hogy érezzem a veszélyt. Hogy érezzem, hogy élek. Csak mentem, majd amikor kezdtem jobban lenni, visszafordultam. Hazáig száguldottam.

*...Álom...꿈...1.Rész...*

Bevezető: Mikoval már egyetemistaként Dél-Koreában tanulunk.A Történet Szöulban játszódik. (Egyik nap álmodtam,gondoltam leírom...^^DDD)*...Sétálok az utcán...*

*...Miko mellettem baktat...*

-Csak nyugi! Nem lesz olyan rossz! Választunk neked,egy tuti kis szemüveget!^~DDD
-Heee?? Szemüvegben nincs olyan,hogy "Tuti"...Azok mind gusztustalanok,és idegesítőek!><"OOO Semmi hasznuk,a kontaktlencse sokkal jobb! Minek kell feltétlenűl szemüveg nekem egyáltalán?Hiszen tökéletesen látok...
-Azért,mert a szemész azt mondta.És a lekemrekötötte,hogy miután elmegyünk tőle,rögtön vigyelek el megcsináltatni a szemüveget! Ezért! Nincs vita! Hallottam ám Sui,hogy régen egyfolytában "késleltetted" ezt a szemüveg dolgot,vagy egyáltalán nem is hordtad! Nem akarom,hogy megvakulj! ÉRTED?! NINCS VITA! - fújta ki a levegőt dühösen,vörös fejjel!

*Anyám!^^"OOO Miko nagyon ijesztő tud lenni,ha igazán kiakad...de be kell látnom,hogy igaza van... De,de...akkor ő neki mégis mi a f*szért nem kell szemüveget csináltatnia?!*

-DE MIKO! TE MÉG NÁLAM IS SZ*RABBUL LÁTSZ,AKKOR NEKED MIÉRT NEM KELL SZEMÜVEG?!
-Azért pöttöm,mert én gyakorlatilag már vak vagyok,és a doktornő is azt mondta,hogy ezen már nem igazán tudnak segíteni...maximum egy "szódás-szifon" szemüveggel...szóval...^^"DDD
-Aha...A*NYÁD A PÖTTÖM B*ZD MEG! Csak mert az eget meszeled,attól függetlenül,még nem vagyok pöttöm! Csak egy "kicsivel" vagy magasabb...
-Igen,igen. Csupáncsak 10 centivel... ^^"PPP...

*...A szemeim már vérben forognak...*

-Na jól van...argh... - nézek rá fenyegetően.
-Oké,oké...befejeztem...^^"PPP - ragadta meg a karomat,és elkezdtünk gyorsabb tempóban haladni,az akkor éppen nem túl zsúfolt Szöuli utcán... Haladtunk egyenesen valami szemüvegbolt felé,amiről már láttam egy reklámot,de egyszerűen sehogy sem ugrott be a neve...^^"|||

"WHY Style"

*...Virított egy bazinagy fekete táblán...*

-Mi...Mi...Miko... Te...
-Tudom jó kis helyre hoztalak!Kekeke!^^PPP *Vágot hitrtelen büszkefejet,a fogai csak úgy villogtak*
-Te...ABNORMÁLIS BAROM! MÉGIS,MI AZ,HOGY SZÖUL LEGDRÁGÁBB BOLTJÁBA HOZOL! MÉG EGY SZATYORRA SEM FUTNÁ ITT NEKÜNK,NEM HOGY EGY SZEMÜVEGRE!^^"@@@
-Tudtam,hogy kiakadsz,de az egyetem állja az egészet!^^"PPP Megtudták milyen...hogy is mondjam...sz*rok lettek a szemészeti eredményeid,és nem akarták,hogy az egyik diákjuk megvakuljon...Szóóóval ők fizetik.Neked semmibe sem kerül,csak az a lényeg,hogy hordjad! Érted?
-Igen,de...áhh mind egy...ha ők fizetik...^^"DDD *Kiválasztom a legdrágábbat!KEKEKE! Velem nem jártak jól!^^"PPP*
-Na gyere Sui-sshi!^~DDD - ragadta meg ismét a karom,majd behúzott az üzletbe!

*...Hirtelen még válaszolni sem tudtam,rögtön a boltban találtam magam,és...*

-Sziasztok kedveskéim! - hallottam egy kellemes női hangot.

*Mikoval rögtön odanéztünk,majd udvariasan visszaköszöntünk.*

-Jó napot kívánunk!
-Miben segíthetek lányok?
Miko rögtön kapott az alkalmon,hogy elkezdjen felnőttet játszani...
-Szemüveget szeretnénk csináltatni,de ehhez előbb egy cuki kis keretet szeretnénk venni? Tudna mutatni párat? Csak megjegyzem nem éri be akármivel.^~"DDD

*...Idő közben a tekintetem össze vissza szaladgált a boltban...leesett,hogy ez Yesung boltja...*

*...De azt még így is hallottam,hogy Miko milyen idiótán hangsúlyozza a szavakat...*

-Mi?! Én nem is vagyok válogatós!
-Hát persze,hogy nem!^-DDD Na de most nézzünk keretet!
-Gyertek erre lányok! Mit szólnátok ehhez?...

*...És kezdetét vette egy szinte végeláthatatlan válogatás...*

Csak annyit láttam,hogy rengeteg színes keretet nyomnak a képembe,és hogy Miko idióta fejeket vág az én savanyú arckifejezésemre válaszul.
Végül egy szép fekete,vastagkeretes szemüveget választottunk ki. Miko fehéret akart mindenképpen,így egy kisebb "második világháború" vette kezdetét a boltban.De hát ahogy lenni szokott,végül én nyertem...^^"PPP
A néni aki pedig kiszolgált minket pedig csak mosolygott rajtunk,de nem szólalt meg. Ez a néni történetesen Yesung anyukája volt... utólag eléggé gáznak éreztük a dolgot.
-Várjatok egy percet kedveseim,föl kell írnom pár dolgot! Itt van a szemészetről a papír?
-Persze,pillanat. - kezdett el Miko kotorászni a táskájában. - Tessék! =)
-Köszönöm drágám! - ...csönd... - Te jó ég! Drágám neked nagyon rossz a szemed!
-Ehhh...tudom...^^"DDD - *Na bakker...* - De nem tudok vele mit csinálni!><")))
-Nyugalom,ha rendszeresen hordod a szemüveget majd akkor valamennyire rendbe jön még!^~))) Na,most pedig ezeket elrakom.

*...Bement az irodába,vagy raktárba,vagy nem is tudom mibe...*

*...Eközben mi a pultnak dőlve beszélgettünk...*

-Sui ugye tudod,hogy nem engedem,hogy megvakulj?
-Nem nem tudom Miko. ...zzz... De annyira utálom a szemüvegeket!És...!

*HEY!HEY!HEY!EXO...!*

*...Szólalt meg hirtelen a telefonom...*

-Vajon ki hív?^^"DDD - ... - A...Anya? - Szöktek hírtelen könnyek a szemembe!
-Ki az Sui? - nézett rám Miko érdeklődő arccal.
-Anyukám. - ^^DDD

*...Miko elmosolyodott...*

-Várj egy kicsit! Mindjárt jövök! - szaladtam ki sietve az üzletből,közben egy két könnycseppem kicsordult...nagyon rég hallottam a hangját... már szinte egy hónapja nem... amióta Mikoval Szöulba utaztunk az egyetem miatt, eltartott egy darabig,míg tudtam venni egy itt is használható telefont...
Miközben kicsörtettem nagy boldogan,valakit majdnem fellöktem,de abban a pillanatban engem egy cseppet sem érdekelt seni,csak,hogy hallhassam anyukám hangját...

*Hé...!*

*...Hallottam meg egy hangot,de nem néztem vissza...*

*...Kiérve a boltból rögtön leültem az előtte lévő padra,és benyomtam a zöld gombot...*

-Sz...Szia anya! :')
-Szia drágám? Hogy vagy? :)
"..."

...

*...Majd folytatom...*

7. rész.: Beszélgetés

A kezemet a mellkasára tapasztottam és úgy toltam el. Minél messzebb. Éreztem a hevesen dobogó szívét, de ha éreztem is iránta valamit, akkor is csak 1 napja ismerem és túlságosan is hasonlít rá...
- Ruki... Mi nem... nem illünk össze.
- De... Miért?
- Mi ketten túl mások vagyunk. Túlságosan is hasonlítasz... rá... - mondtam, miközben egy könnycsepp folyt végig az arcomon. A keze az arcomat simogatta. Annyira fájt. megfogtam a csuklóját és el vettem az arcomtól. Gyorsan futni kezdtem, míg el nem értem a házunkig. Bezártam magam mögött az ajtót és beugrottam az ágyamra. Megnyitottam a fotóimat és néztem a képeket, amin együtt voltunk. Milyen boldogok voltunk... Vagy csak úgy látszik? És mennyire hasonlít Rukira... Talán hagynom kéne, hogy megmagyarázza... De hogy lehet ezt félreérteni? 3 lánnyal csalt meg! Lehet ezt másképp érteni? Csak sírtam, miközben a képet nézegettem.

Másnap szépen betakarva ébredtem. Elég korán volt még. 2 ember kint beszélgetett.
- Elmondtam neki, hogy szeretem és majdnem meg is csókoltam, de ő eltolt és azt mondta, hogy túlságosan is hasonlítok valakire... - mesélte Ruki. Mit keres ő itt?
- Kire?
- Nem tudom, csak annyit mondott, hogy "rá". Aztán hazafutott. Kint leültem és megvártam, hátha megnyugszik...
- Nyugi, majd megbékél. Olyan aranyosak lennétek együtt, biztos megkedvel majd... - mondta neki Uruha.
- Nem hiszem... - Sóhajtotta Daphne.
- Miért? - lepődött meg mindkettő.
- Azt hittem, hogy csak én gondolom így, de ezek szerint ő is észrevette. Kb. egy hónappal ezelőtt Xénia járt egy fiúval. Szinte ikrek is lehetnétek. Nem belsőre. külsőre. Az a fiú egy köcsög volt. Fél éve jártak, amikor Xénia megérkezett az étterembe, ahol Tomi várta. Amikor belépett, Tomi éppen a pincércsajjal smárolt... Mint később kiderült, a srácnak egyszerre 4 barátnője volt...
- Úristen!
- Igen, egy tahó volt. De a lényeg, hogy még nem heverte ki. Rég nem beszéltek, a fiú még most is próbálja felhívni... És te... rá emlékezteted. - 3 szomorú sóhaj.