7. rész.: Beszélgetés

A kezemet a mellkasára tapasztottam és úgy toltam el. Minél messzebb. Éreztem a hevesen dobogó szívét, de ha éreztem is iránta valamit, akkor is csak 1 napja ismerem és túlságosan is hasonlít rá...
- Ruki... Mi nem... nem illünk össze.
- De... Miért?
- Mi ketten túl mások vagyunk. Túlságosan is hasonlítasz... rá... - mondtam, miközben egy könnycsepp folyt végig az arcomon. A keze az arcomat simogatta. Annyira fájt. megfogtam a csuklóját és el vettem az arcomtól. Gyorsan futni kezdtem, míg el nem értem a házunkig. Bezártam magam mögött az ajtót és beugrottam az ágyamra. Megnyitottam a fotóimat és néztem a képeket, amin együtt voltunk. Milyen boldogok voltunk... Vagy csak úgy látszik? És mennyire hasonlít Rukira... Talán hagynom kéne, hogy megmagyarázza... De hogy lehet ezt félreérteni? 3 lánnyal csalt meg! Lehet ezt másképp érteni? Csak sírtam, miközben a képet nézegettem.

Másnap szépen betakarva ébredtem. Elég korán volt még. 2 ember kint beszélgetett.
- Elmondtam neki, hogy szeretem és majdnem meg is csókoltam, de ő eltolt és azt mondta, hogy túlságosan is hasonlítok valakire... - mesélte Ruki. Mit keres ő itt?
- Kire?
- Nem tudom, csak annyit mondott, hogy "rá". Aztán hazafutott. Kint leültem és megvártam, hátha megnyugszik...
- Nyugi, majd megbékél. Olyan aranyosak lennétek együtt, biztos megkedvel majd... - mondta neki Uruha.
- Nem hiszem... - Sóhajtotta Daphne.
- Miért? - lepődött meg mindkettő.
- Azt hittem, hogy csak én gondolom így, de ezek szerint ő is észrevette. Kb. egy hónappal ezelőtt Xénia járt egy fiúval. Szinte ikrek is lehetnétek. Nem belsőre. külsőre. Az a fiú egy köcsög volt. Fél éve jártak, amikor Xénia megérkezett az étterembe, ahol Tomi várta. Amikor belépett, Tomi éppen a pincércsajjal smárolt... Mint később kiderült, a srácnak egyszerre 4 barátnője volt...
- Úristen!
- Igen, egy tahó volt. De a lényeg, hogy még nem heverte ki. Rég nem beszéltek, a fiú még most is próbálja felhívni... És te... rá emlékezteted. - 3 szomorú sóhaj.