9. rész.: Eljegyzés

Már teljesen nyugodtan szálltam le a motorról és vettem le a bukósisakot. A friss levegőt magamba szívtam. Jól esett. Becsuktam a garázs ajtaját és besétáltam a bejárati ajtón. Látszólag nem nagyon vettek észre. Uruha és Daphne tovább nyalták-falták egymást...
- Legalább addig kiszállnátok egymás szájából, amíg átsétálok a nappalin? - hirtelen szétrebbentek.
- Mi csak... - kezdte volna a magyarázkodást Uruha.
- Tudom... Ti csak ellenőriztétek egymás manduláját... De most, hogy megvolt, engedjetek átkelni. - mondtam a végét már az ajtómból. Eldőltem az ágyon és gondolkodtam.
- Xénia, nem jössz a próbára? - kiabált Uruha.
- Menjetek csak, én majd utánatok megyek... - sóhajtottam.
- Rendben... - csukta be az ajtót Daphne.

1 óra múlva utánuk mentem. A bejáratnál egy ismerős arcot láttam.
- Nahát, Maya, ilyen későn? Csak nem megint menekülsz? - mosolyogtam rá. Az ő arcán is egy hatalmas vigyor terült el, amint meglátott.
- Oh! Nem, csak bent hagytam valamit... Múltkor nem árultad el a neved...
- Oh, tényleg. A nevem Xénia.
- Tessék?
- Xénia.
- Nem lehetne valami egyszerűbb?
- Mégis hogy szeretnél hívni?
- Sakura?
- Az nem cseresznyevirágot jelent?
- De. Gyönyörű, pont mint te. - mosolygott.
- Hát köszönöm. Akkor szólíts csak Sakurának.
- Szóval Sakura... Rukihoz jöttél?
- Hogy? Miért jöttem volna hozzá?
- Hát ő a vőlegényed, nem? - én úgy meglepődtem, hogy az állam a padlót csapkodta.
- Dehogyis! Ezt honnan veszed?
- Nem csak a lányok pletykásak...
- De mégis miből indult ki? - kérdeztem, miközben bementünk az ő próbatermébe.
- Múltkor Ruki ölében ültél a folyosón. Aztán láttak titeket az utcán csókolódzni, aztán pedig Rukit látták a házatoknál...
- Hé állj! Múltkor azért ültem az ölében, mert téged mentettelek, talán rémlik... És meg akart csókolni, de nem tette: Eltoltam. És talán ott járt a házunkban, de csak Uruhával jött... Egyáltalán honnan tudják, hogy hol lakom?
- El sem hiszed, mire képes a férfias erő... - erre csak a szemeim forgattam. Már kint ültünk az épület előtti kis padon.
- De ebből hogy lett eljegyzés?
- Láttalak titeket a parkban. Amikor Ruki letérdelt és egy gyűrűt húzott a ujjadra. És te a nyakába ugrottál.
- te pletykafészek, nem is jártam a parkban!
- Mi? - lepődött meg. - de... én láttam! - állt fel.
- Írass fel szemüveget! - vágtam hozzá egy hógolyót. Ő is visszavágott. Elkezdődött a háború.

- Azt hiszed? - kiabálta, miközben a hóban hemperegtünk. Mindketten a másikat akartuk megetetni hóval. Én a kabátja alá zúdítottam egy egész lavinát, amíg ő a hóba dugta a fejem.
- Azt hiszed? - vetettem rá magam.
- Azt hiszem! - túrta rám a havat.
- Akkor rosszul hiszed! - löktem rajta egyet, mire ő megindult lefelé a domboldalon. Csak egem is elkapott. Együtt szánkáztunk le. Láttam, hogy Maya megáll, én pedig mellé estem. Rám vetette magát és próbált hóval betakarni, de én fordítottam a helyzeten. És ez így ment még hosszú ideig...