Szokatlanul hideg volt, azt hittem Japán melegebb, mint Magyarország... Már a park kövezett kis ösvényén sétálgattam, amikor megpillantottam egy padot. A rajzmappámat szorongatva indultam el felé, miközben a többi cuccomat a táskámba süllyesztettem. Kinyitottam, majd kivettem a lapokat. Hallottatok már vízálló papírról? Hát az enyémek azok voltak. Amikor megláttam a boltban, röhögve vettem meg, majd amikor ráborítottam egy pohár vizet, láttam, hogy tényleg az. Visszamentem a boltba és megvettem vagy 10 csomagot, szóval van 1000 vízálló papírom, amiből 50 már foglalt... Nézegettem a ruhákat, amiket nyáron terveztem, majd összehasonlítottam az egyiket a mostanival. Sokat változott az ízlésem... Véletlenül kiejtettem a kezemből a rajzokat.
- Csessze meg! - morogtam az orrom alá. letérdeltem a hóba és elkezdtem összeszedni őket, de nem bírtam, mert hirtelen vagy 10 hógolyó támadott meg. Felpattantam a meglepettségtől, és sikítani kezdtem. Hirtelen megállt az ostrom. Egy fiú lépett elő az egyik fa mögül, aki a szája elé rakta a kezét. Mondott valamit, miközben odafutott hozzám, de nem értettem. Gondolom összetévesztett valakivel... Az angollal próbálkoztam, hátha megérti.
- Nem beszélek Japánul, nem értem, mit mondasz... - látszott rajta a felismerés és ő is angolul kezdett beszélni.
- Oh, elnézést, én vagyis mi csak kint hógolyóztunk a barátommal és összekevertelek titeket, azt hittem hógolyót gyártasz. - magyarázta.
- Igen, gondoltam, hogy valami ilyesmiről lehet szó... - mosolyogtam rá. Valahogy ismerős volt ez a srác, de nem tudtam, hogy honnan...
- Esetleg hazakísérhetlek, vagy meghívhatlak ebédelni? - kérdezte.
- Nem, köszönöm, haza kell mennem, a barátnőm már biztos vár...
- Oh értem... És még egyszer ne haragudj!
- Semmi baj! - kiáltottam vissza már messziről.
Beérve a házba megláttam a várakozó Daphne-t meg egy másik fiút.
- Sziasztok! - köszöntem angolul.
- Szia! - köszöntek egyszerre. Daph Felállt és odajött hozzám, hogy közölje velem, ő az unokatestvére, a neve Shiroyama Yuu, de szólítsam csak Aoi-nak, mert azt szereti és egy zenekarban gitározik. Sokszor fogunk találkozni, mert nem lakik olyan messze. Kedves fiúnak tűnt, az a mosoly letörölhetetlennek tűnt. Odajött és kezet rázott velem. Elkezdett mondani valamit, de én rögtön közbe vágtam, hogy nem beszélem a nyelvet, természetesen angolul.
- Oh, bocsánat. Szóval azt kezdtem el mondani, hogy ismerek egy fiút, a zenésztársam, akivel nagyon egybeillenétek. - nah ebből egyből levettem, hogy mi a közös benne és Daphneban. Pletykafészkek....
- Hát ennek nagyon... örülök. - mosolyogtam.
- Mondtam Daphnenak, hogy jöjjetek el a próbánkra...
- Örömmel. - mondtam, majd megszólalt a zsebemben a telefon. "Tomi"- olvastam a kijelzőn. Aoi elég furcsán nézett rám, látva a paprikavörös arcomat. Dühösen kinyomtam, majd visszanéztem Aoira mosolyogva, mintha semmi sem történt volna.
- Mikor is lesz a próba?
- Most. - jelentette ki nemes egyszerűséggel, majd megfogta a kezem és az ajtóig húzott. - Siessünk, mert el fogunk késni! - vigyorgott rám.
- Le sem tagadhatnád, hogy Daphne rokona vagy... - sóhajtottam, mire mindketten nevettek.
Egy hatalmas épület előtt álltunk. Aoi kinyitotta az ajtót és illedelmesen előreengedett. Kinyitotta a 3. ajtót, és betessékelt minket a terembe. Rögtön megakadt a szemem a gitáron, hiszen én is nagy gitár mániában szenvedek... Gyönyörű volt... El is döntöttem magamban hogy majd szépen fogok nézni és talán kipróbálhatom... Rajtunk kívül még 4-en voltak a teremben. 3- an egy asztal körül ültek és rajzokat nézegettek, egy pedig felpattant egy fotelből és Aoihoz lépett. Mondott neki valamit, de egyszer elnézett mellette és a torkán akadt a szó.
- Te... te... - mutatott rám, és akkor én is felismertem. A fiú volt az a parkból, aki meghógolyózott.
- Neeee. Ilyen csak a legidiótább filmekben vannak. - röhögtem, miközben közelebb mentem hozzá.
- Pedig úgy néz ki, hogy nem csak ott. - nevetett ő is.
- Esetleg ismeritek egymást? - szólalt meg egy mély hang az asztaltól. Egy szőke, felzselézett hajú, lekötött orrú fiú, millió lánccal a ruházatán...
- Mondhatjuk... - mondtuk teljesen egyszerre.
- Ő itt a barátom, Reita... - mutatott a fiúra.
- Áh, szóval miattad lettem céltábla... - ráztam kezet vele.
- Mi? - értetlenkedett. Ruki mondott neki valamit Japánul, mire mindenki vad nevetésben tört ki. Ránéztem az asztalra és a szívem is megállt egy pillanatra.
- Hé! - kiabáltam - Ezek az enyémek! - mutattam a rajzokra. Ott volt az összes ruhatervem.
- Ja igen, én visszaakartam adni, csak te eltűntél és nem hittem, hogy találkozni fogunk, úgyhogy elhoztam megmutatni a bandának...
- Hadd nézzem! - lökött félre Aoi. Több a közös van a barátnőmben és Aoi-ban, mint gondoltam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése