A nap fénye boldogan táncolt az arcomon. Régebben felébredtem rá, de már nem. Már túlságosan is hozzászoktam. Ideje bemutatkoznom. A nevem Daphne, de ez nem az én történetem. Ez a történet a legjobb barátnőmről szól, Xéniáról. Épp most hívom fel, hogy közöljem legújabb őrült tervemet. Először ellenezni fogja, majd belemegy. Hívom is. És kicsöng... és kicsöng...
- Ez a faszom kicseszett telefon is! - káromkodtam dühömben. - Minek kell ilyenkor hívogatni?! Biztos Daphne az... Ki más lenne? odasétáltam a kis készülékhez és megnéztem a kijelzőt a közös képünk volt kirakva hívásjelzőnek. Mint mondtam: Ki más lenne?
- Szia, édes, mondjad.
- Sziaaa~ ugye szereeeeeetsz? - szinte láttam, ahogy csillognak a szemei.
- Mi kéne?
- Én csak feltettem egy egyenes kérdést és várok rá egy egyenes választ...
- Nem. Nem szeretlek! Imádlak! De te ezt sosem kérdezed ok nélkül...
- Átugorhatnék hozzád?
- Daphne, le is élheted nálam az életedet, te sosem zavarsz. - mosolyogtam. Mi értelme tagadni? Imádtam Dapnet. Ő volt a legfőbb bizalmasom és a legjobb barátnőm.
- Reméltem, hogy ezt mondod. - mondta, majd csengettek. Én kinyomtam a telefont és lementem üdvözölni a legbecsületesebb embert a világon [akinek mellesleg kulcsa is volt a lakásomhoz...]
- Daphne! - ugrottam a nyakába, miközben beljebb tessékeltem. Kérsz valamit inni?
- Igen, egy Bacardi jólesne...
- Miért érzem úgy, hogy valami elképesztő dolgot fogsz nekem mondani 10 percen belül?
- Mert így is lesz. Hol van az a pia?
- Miiiiii????!!!! Te most komolyan ki akarsz velem költözni Japánba?
- Igen! Xénia, 24 éves vagy! Egész életedben egy köcsög pasi miatt akarsz bánkódni? Inkább gyere, utazz velem!
- Te nem vagy normális! Csak így hopp, kiköltözünk nem csak az országból, de a kontinensről is...
- Tokióba.
- Igen! Tokióba? Minek mennénk?
- Xénia, tulajdonképpen mi kifogásod van ellene? Van egy ismerősöm, ő fizeti az egészet. Valahogy el kell számolnia a sok céges plusz pénzét tisztán, szóval mi tennénk neki szívességet. Japánban is tudsz majd rajzolgatni és találsz munkát is. Nem köt ide semmi. Mi vagyunk egymásnak. És te velem jönnél, nem lennél egyedül. A szüleiddel hetente beszélsz telefonon, de ezt külföldön is megteheted... Neked csak annyit kell tenned, hogy felülsz arra a nyavalyás gépre mellém és együtt elrepülünk, magunk mögött hagyva a gondjainkat. Akármit magaddal hozhatsz, még a motorodat is magad után hozathatod, csak kérlek, gyere velem. Meghalnék nélküled! - borult a nyakamba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése